KÖSZ, hogy jössz! 2017

Programunk több helyszínen zajlott, ennek során középiskolásainknak lehetősége nyílt betekinteni az Ótemplomi Szeretetszolgálat több ellátási területének működésébe is, megismerhették, milyen karitatív tevékenységeket folytat intézményünk, illetve aktív résztvevőként első kézből tapasztalhatták meg, milyen érzés másokon segíteni, mit is jelent egy-egy kiosztott ruhadarab vagy éppen egy tál étel egy rászoruló számára. Látni a hálás arcokat, személyesen átélni, megélni mindezt, és részt venni egy ilyen közösségért folytatott akcióban olyan élmény, amit az ember biztosan nem felejt el.

Programunk kidolgozásánál kiemelten fontosnak tartottuk a generációk közötti együttműködés elősegítését, hiszen a fiatalok rengeteget tanulhatnak az idősebbektől, elsajátíthatják a klasszikus értékeket, míg az idősebb korosztály visszakaphatja tapasztalatátadó szerepét, ezáltal újra fontosnak érezheti magát. Napjaink jellemző családmodellje a nukleáris család, ahol a nagyszülők külön háztartásban élnek, és csak ritkán találkoznak gyermekeikkel, unokáikkal. Az idősebbekre egyre inkább jellemző az elmagányosodás, az elhagyatottság érzése. A fiatalok gyakran nagy távolságban élnek nagyszüleiktől, így ritkán találkoznak és sok esetben nem is tudják a különböző generációk, miként is közeledjenek egymás felé. Ezt a problémát szerettük volna áthidalni azzal, hogy egy közös játékot szerveztünk idős ellátottaink és a bevont fiatalok számára. A rendezvény során a fiataloknak és az idősebb korosztály képviselőinek lehetőségük nyílt a személyes beszélgetésekre, egymás problémáinak megismerésére és megértésére.

A program következő részeként diákjainknak alkalmuk nyílt közelebbről megismerkedni a szenvedélybetegek nappali ellátásával, ugyanis rájuk várt a feladat, hogy a helyszín előkészítése után közösen megtervezzenek, megszervezzenek majd végül le is bonyolítsanak egy családi napot az intézmény ellátottai számára. Iskolásaink az ellátottakkal való személyes találkozással megismerhették egy-egy ember életútját, „drogkarrierjét”, ezáltal előítéletük csökkent, toleranciájuk növekedett, érzékenyebbé váltak az adott problémára. Azzal, hogy a programot a tervezéstől a kivitelezésig teljes egészében nekik kellett összeállítaniuk sokkal inkább a magukénak érezték azt, növekedett a felelősségtudatuk, a közös munka pedig fejlesztette az együttműködő készségüket.

Az utolsó találkozás alkalmával egy kétórás tréning keretében lezártuk a projektet. Közösen átbeszéltük kinek milyen előzetes elvárásai voltak, és ehhez képest mivel gazdagodtak a program során, kire milyen hatással voltak a megtapasztalt élmények, az itt szerzett tapasztalatok mennyit tettek hozzá a személyiségükhöz mennyire vált az identitásuk részévé.

Az egész intézmény nevében ezúton is köszönjük a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium diákjainak az aktív részvételt. Jelenlétükkel, kreativitásukkal és empatikus hozzáállásukkal sok örömöt és mosoly okoztak a Szeretetszolgálat ellátottai számára.

A pályázat lejárta után is szeretettel várjuk a diákokat az Ótemplomi Szeretetszolgálat bármely telephelyén, hiszen mindannyiunk közös érdeke a közösségi munka megszerettetése a fiatalokkal. Munkatársaink a továbbiakban is örömmel fogadják a jelentkezőket, és minden energiájukkal azon lesznek, hogy segítsék egy, a közösségért valóban tenni akaró és tenni tudó fiatal generáció kialakulását.

Oncsik János / Ótemplomi Szeretetszolgálat, Napraforgó – Második Esély Klub – Terápiás segítő

Felszentelés

– Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedetekkel és valósággal – idézte Gáncs Péter püspök egy rövid áhítat keretében János Apostol gondolatait. – Ennek az intézménynek a bejárata fölé kikerült a centrum kifejezés helyett a szeretetszolgálat. Bár az is szép volt, de szerintem nem mindegy, hogy valaki egy centrumban él, vagy egy olyan helyen, ahol otthon van a szeretet. Ezt szeretnénk mi megvalósítani.

Lázár Zsolt igazgató beszédében köszönetet mondott a Magyarországi Evangélikus Egyház munkatársainak és mindazoknak, akik közbenjárásukkal és támogatásukkal segítették az átvétel folyamatát. Úgy véli, az egyházi fenntartásban lévő intézmények mindig adnak egyfajta pluszt az ott élőknek, amit igazán csak az érezhet, aki ezt a mindennapokban megtapasztalja.

– A Magyarországi Evangélikus Egyház és az Ótemplomi Szeretetszolgálat még 2012-ben jelezte, hogy szívesen lenne a fenntartója a szarvasi telephelynek. Hosszú tárgyalásokat követően novemberben történt a szerződések aláírása, ezt követően pedig a dolgozóknak és az ott lakóknak az értesítése. Szerettük volna az általunk korábban megkezdett diakóniai munkát más területekre is kiterjeszteni, és nagyon volumenben végezni. Reményeink szerint ez a jövőben is sikeres lesz – tekintett vissza a mögöttük álló küzdelmes időszakra.

Radosné Lengyel Anna egyházkerületi felügyelő jókívánságait fejezte ki a bentlakóknak. Mint mondta, legfőbb céljuk, hogy mindenki érezze magát jól az intézményben, lefekvéskor pedig ne az elvágyódás érzése uralkodjon el rajta, hanem második otthonaként tekintsen az intézményre. Ezt követően átadta a kerület jelvényét a vezetőségnek, és kérte őket, hogy keressenek neki méltó helyet.

Az előzményekről szólva Hodálik Pál alpolgármester elmondta, a megyei fenntartásba történő átadáskor az önkormányzatot az vezérelte, hogy ilyen módon több, felújítást szolgáló pályázat váljon elérhetővé. Később az is világossá vált, hogy az Ótemplomi Szeretetszolgálat közelsége és széleskörű tapasztalatai megkönnyítik az intézményről való gondoskodást, ezért minden lehetséges eszközzel támogatták.

– A két intézmény az egyházi átvételt tekintve a két végletet jelentette. A szarvasi telephely esetében a legrögösebb, leghosszabb utat jártuk be, míg a csabacsűdi otthon körül minden rendkívül gördülékenyen zajlott – érzékeltette a körülmények furcsa játékát Buda Annamária, a Magyarországi Evangélikus Egyház Diakóniai Osztályának vezetője. – Tudom, hogy az egyházi fenntartásból nem feltétlen következik a spirituális többlet, de a rendszeres lelkészi jelenlét, az áhítatok, imaalkalmak révén remélhetőleg a szeretet ezekben az intézményekben tetten érhető lesz. Abban bízom, hogy egy-két év múlva az itt élők azt mondják, hogy nem tudom mitől, de más lett – tette hozzá bizakodva.

A részvevők ezt követően Csabacsűdön is felszentelték az intézményt, majd köszöntötték az ebédlőben összegyűlt időseket.

Lázár Zsolt kérdésre válaszolva elmondta, a településen az önkormányzat indítványozta a váltást, mivel a korábban kistérségi fenntartásban lévő intézmény megnövekedett terheit már nem tudta volna finanszírozni.

– 1995 júliusától működik ez az intézmény. Azóta figyelemmel követhettük azt, hogy egyre kevesebb forrás jut az önkormányzati fenntartási intézményekhez, az egyháziaknál ellenben a működést segítő lehetőségek vannak túlsúlyban. Mindössze egy munkajogi aggálya volt a kollégáknak, de az egyeztető megbeszélések után ez a teher is lekerült a vállukról. Mindemellett látták, hogy egy gondoskodó fenntartóról van szó. Már kaptunk új ápolási ágyakat, vízhatlan matracokat, éjjeli szekrényeket, az evangélikus szellemiség pedig a jövőben egy diakónusi segítővel is bővül – vázolta fel az intézmény szemszögéből az elmúlt időszakot Kovácsné Molnár Katalin részlegvezető.

Gáncs Péter cáfolta az országos médiában megjelent hírt, mely szerint az átvételt az egyháznak juttatott többletforrások indokolták. Véleménye szerint emögött egy rosszindulatú, minden alapot nélkülöző politikai feszültségkeltés áll. Fő feladatuknak továbbra is az elesettekről való gondoskodást tekintik, abban bízva, hogy felelős gazdálkodásuknak köszönhetően az intézmények felszálló ágba kerülnek.

KÖSZ, hogy jössz! 2016

Projektünknek a „KÖSZ, hogy jössz! 2016” (KOSZ16-020) címet adtuk. A programba bevont középiskolásokat a Vajda Péter Evangélikus Gimnáziummal együttműködve, velük közösen választottuk ki egyéni érdeklődési körük és affinitásuk alapján. Emellett a program megvalósítása alatt is folyamatos kapcsolatot tartottunk az oktatási intézménnyel, a kapcsolattartóinkon keresztül tájékoztatást kaptak a projektről. Programunkba 23 diákot vontunk be és a kidolgozás során kiemelt figyelmet fordítottunk arra, hogy a résztvevők ne csak le akarják tudni a kötelező közösségi szolgálatot, hanem valódi élményekkel gazdagodjanak és motiváljuk őket a további önkéntes tevékenységre. Már eddig is szoros kapcsolatban álltunk a helyi oktatási intézményekkel. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalokat időben megismertessük a lehetséges veszélyekkel, tájékoztassuk őket, hogy kihez fordulhatnak segítségért, és hogy a különböző generációk megismerhessék egymás értékeit. Jelen pályázattal is ezt a folyamatot kívántuk tovább erősíteni. Az interaktív programok során a résztvevők figyelmét felhívtuk az egymás iránti tolerancia, elfogadás és az egészséges, szermentes életmód fontosságára. Emellett szerettük volna bemutatni nekik, hogy a közösségi munka igazi értéket képvisel, az elesettek segítése pedig mindannyiunk közös felelőssége.

Programunk több helyszínen zajlott, ennek során középiskolásainknak lehetősége nyílt betekinteni az Ótemplomi Szeretetszolgálat több ellátási területének működésébe is, megismerhették, milyen karitatív tevékenységeket folytat intézményünk, illetve aktív résztvevőként első kézből tapasztalhatták meg, milyen érzés másokon segíteni, mit is jelent egy-egy kiosztott ruhadarab vagy éppen egy tál étel egy rászoruló számára. Látni a hálás arcokat, személyesen átélni, megélni mindezt, és részt venni egy ilyen közösségért folytatott akcióban olyan élmény, amit az ember biztosan nem felejt el.

Programunk kidolgozásánál kiemelten fontosnak tartottuk a generációk közötti együttműködés elősegítését, hiszen a fiatalok rengeteget tanulhatnak az idősebbektől, elsajátíthatják a klasszikus értékeket, míg az idősebb korosztály visszakaphatja a tapasztalatátadó szerepét, ezáltal újra fontosnak érezheti magát. Napjaink jellemző családmodellje a nukleáris család, ahol a nagyszülők külön háztartásban élnek, és csak ritkán találkoznak gyermekeikkel, unokáikkal. Az idősebbekre egyre inkább jellemző az elmagányosodás, az elhagyatottság érzése. A fiatalok gyakran nagy távolságban élnek nagyszüleiktől, így ritkán találkoznak és sok esetben nem is tudják a különböző generációk, miként is közeledjenek egymás felé. Ezt a problémát szerettük volna áthidalni azzal, hogy egy közös játékot szerveztünk idős ellátottaink és a bevont fiatalok számára. A rendezvény során a fiataloknak és az idősebb korosztály képviselőinek lehetőségük nyílt a személyes beszélgetésekre, egymás problémáinak megismerésére és megértésére.

A program következő részeként diákjainknak alkalmuk nyílt közelebbről megismerkedni a szenvedélybetegek nappali ellátásával, ugyanis rájuk várt a feladat, hogy a helyszín előkészítése után közösen megtervezzenek, megszervezzenek majd végül le is bonyolítsanak egy családi napot az intézmény ellátottai számára. Iskolásaink az ellátottakkal való személyes találkozással megismerhették egy-egy ember életútját, „drogkarrierjét”, ezáltal előítéletük csökkent, toleranciájuk növekedett, érzékenyebbé váltak az adott problémára. Azzal, hogy a programot a tervezéstől a kivitelezésig teljes egészében nekik kellett összeállítaniuk sokkal inkább a magukénak érezték azt, növekedett a felelősségtudatuk, a közös munka pedig fejlesztette az együttműködő készségüket.

Az utolsó találkozás alkalmával egy kétórás tréning keretében lezártuk a projektet. Közösen átbeszéltük kinek milyen előzetes elvárásai voltak, és ehhez képest mivel gazdagodtak a program során, kire milyen hatással voltak a megtapasztalt élmények, az itt szerzett tapasztalatok mennyit tettek hozzá a személyiségükhöz mennyire vált az identitásuk részévé.

Az egész intézmény nevében ezúton is köszönjük a Vajda Péter Evangélikus Gimnázium diákjainak az aktív részvételt. Jelenlétükkel, kreativitásukkal és empatikus hozzáállásukkal sok örömöt és mosoly okoztak a Szeretetszolgálat ellátottai számára.

A pályázat lejárta után is szeretettel várjuk a diákokat az Ótemplomi Szeretetszolgálat bármely telephelyén, hiszen mindannyiunk közös érdeke a közösségi munka megszerettetése a fiatalokkal. Munkatársaink a továbbiakban is örömmel fogadják a jelentkezőket, és minden energiájukkal azon lesznek, hogy segítsék egy, a közösségért valóban tenni akaró és tenni tudó fiatal generáció kialakulását.

Oncsik János – Ótemplomi Szeretetszolgálat, Napraforgó – Második Esély Klub, Terápiás segítő – „KÖSZ, hogy jössz! 2016” (KOSZ16-020)

Furugynapon

1995 óta működik itt egy idősek klubja, ahol napi szinten gondoskodunk azokról az idősekről, akik önmaguk ellátásában segítségre szorulnak. Pl. rendszeresen élelmiszer érkezik, tanyagondnoki szolgálatot működtetünk, és ebédet hordunk ki a szeretetszolgálat járművével. Összességében egy vendéglátóipari egységen kívül ez jelenti az egyetlen közösségi helyiséget Furugyban, vagyis minden rendezvény itt zajlik. Emellett havonta egyszer a település vezetése is tart lakossági fórumot, hogy felmérje a helyiek igényeit – tájékoztat Kiss Gabriella nappali ellátás vezető.

Sajnálatos tény az is, hogy az elöregedő lakosságnak egyáltalán nincs utánpótlása. Az itt élők közül a legfiatalabb is betöltötte a harmadik X-et, a legidősebb pedig közelít a 90. életévéhez. Ráadásul a jelenlegi infrastrukturális helyzet sem nem a furugyiak malmára hajtja a vizet. Békésszentandrás ugyanis nagyon nehezen megközelíthető: a település gáton vagy meglehetősen nagy kerülővel Szarvas irányából érhető el.

– Ha Furugyból kinézünk, egy építkezést vehetünk észre. S ha arra gondolunk, hogy két év múlva itt húzódik majd az M44-es, akkor elmondhatjuk, akkor ez a településrész lesz Békés megye nyugati kapuja. Épp ezért nem tudhatjuk azt sem, mit hoz a jövő. Azt azért észleljük, hogy vannak újgenerációs furugyiak, aki főleg hétvégenként vagy nyaranta élnek itt, de azt is el tudom képzelni, hogy a beruházás új lakókat hoz magával – tekint optimistán az elkövetkező időszakra Lázár Zsolt esperes.

A délelőttöt Szarvasi Városi Fúvószenekar és a Tessedik Táncegyüttes táncosai színesítették. Emellett bemutatatót tartott a Szarvasi Lovastorna csapat, valamint lehetőség nyílt lovaskocsikázásra is. Kuriózumként az egyik sátorban tótkomlósi finomságokat kóstolhattak az édesszájúak, köztük gőzgombócot, kitolófánkot – sprickát – és vízenkullogót. Az evangélikus egyház önkéntesei elmondták, ma is dédszüleik százéves eszközeivel dolgoznak, amelyeket a receptekhez hasonlóan őriznek. Akkoriban ugyanis ezek a csemegék jelentették a vasárnapi ebéd utáni kényeztetést, a legegyszerűbb hozzávalók felhasználásával.

A délelőtt egyik kiemelt programeleme a főzőverseny volt. Idén a korábbiaknál valamivel kevesebb, összesen nyolc bográcsban rotyogtak magyaros ízek. Ráadásként a szeretetszolgálat készített mintegy 300 adagnyi ételt, ami keresztülhúzva a matematika alaptörvényeit, és az utolsó cseppig elfogyott. A résztvevők létszáma alapján ugyanis mindenkinek legalább 2,5-3 adagot kellett megennie ahhoz, hogy kiürítsék a méretes főzőedényt. A végeredményt látva – és minden bizonnyal jó néhány ételhordó bevetésével – azonban ez tűnik az egyetlen elfogadható magyarázatnak.

A versenyt végül a Szarvasi Betyárok nyerték, a különdíjakat pedig a tótkomlósi vendégek és az Ótemplomi Szeretetszolgálat csapata érdemelték ki.

Hegedűs Éva

Kössz, hogy jössz! 2015.05.25.

A programba bevont diákokat a Székely Mihály Szakképző Iskola, Kollégium, Általános Iskolával együttműködve, velük közösen választottuk ki egyéni érdeklődési körük és affinitásuk alapján. Emellett a program megvalósítása alatt is folyamatos kapcsolatot tartottunk az oktatási intézménnyel, a kapcsolattartóinkon keresztül tájékoztatást kaptak a projektről.

Már eddig is szoros kapcsolatban álltunk a helyi oktatási intézményekkel. Fontosnak tartjuk, hogy a fiatalokat időben megismertessük a lehetséges veszélyekkel, tájékoztassuk őket, hogy kihez fordulhatnak segítségért, és hogy a különböző generációk megismerhessék egymás értékeit. Jelen pályázattal is ezt a folyamatot kívántuk tovább erősíteni. Programunkat úgy állítottuk össze, hogy a résztvevők egy érzékenyítő tréning után minden munkafolyamatból kivegyék a részüket a tervezéstől a megvalósításig, így sokkal inkább a sajátjukénak érezhették azt. Az interaktív programok során a résztvevők figyelmét felhívtuk az egymás iránti tolerancia, elfogadás és az egészséges, szermentes életmód fontosságára. Emellett szerettük volna bemutatni nekik, hogy a közösségi munka igazi értéket képvisel, az elesettek segítése pedig mindannyiunk közös felelőssége.

Napjaink jellemző családmodellje a nukleáris család, ahol a nagyszülők külön háztartásban élnek, és csak ritkán találkoznak gyermekeikkel, unokáikkal. Az idősebbekre egyre inkább jellemző az elmagányosodás, az elhagyatottság érzése. Éppen ezért kiemelten fontosnak tartottuk a generációk közötti együttműködés elősegítését, egymás problémáinak megismerését. A fiatalok rengeteget tanulhatnak az idősebbektől, elsajátíthatják a klasszikus értékeket, míg az idősebb korosztály visszakaphatja a tapasztalatátadó szerepét, ezáltal újra fontosnak érezheti magát. Programunk első részében ezt az együttműködést kívántuk elősegíteni azzal, hogy közös programot szerveztünk a szeretetotthon idős ellátottjai és a résztvevő diákok számára egy közös kenyérlángos sütéssel az intézmény kerti kemencéjében.

A program második részének helyszínéül már a Napraforgó - Második Esély Klub szolgált. A diákoknak a helyszín előkészítése után egy családi napot kellett közösen megtervezniük, megszervezniük és lebonyolítaniuk a szenvedélybeteg klub ellátottai számára. A szenvedélybetegekre az őket ért előítéletek miatt még inkább jellemző az elmagányosodás, kapcsolati tőkéjük gyakran csak a sorstársakra és a segítőkre korlátozódik. A résztvevők az ellátottakkal való személyes találkozással megismerhették egy-egy ember életútját, "drogkarrierjét", ezáltal előítéletük csökkent, toleranciájuk növekedett, érzékenyebbé váltak az adott problémára. Azzal, hogy a programot a tervezéstől a kivitelezésig nekik kellett összeállítaniuk sokkal inkább a magukénak érezték azt, növekedett a felelősségtudatuk, a közös munka pedig fejlesztette az együttműködő készségüket.

Ugyanezen a helyszínen a bevont diákokkal közösen egy ruhaadomány-osztást is tartottunk a rászorultak részére. Ezzel a résztvevő diákoknak alkalmuk nyílt megtapasztalni, mekkora örömöt tud okozni akár egy-egy kiosztott ruhadarab az új tulajdonosának. Látni a rászorulók arcát, átélni, megélni azt, hogy milyen érzés másokon segíteni, és részt venni egy ilyen közösségért folytatott akcióban olyan élmény, amit az ember biztosan nem felejt el.

Az utolsó találkozás alkalmával egy kétórás tréning keretében lezártuk a projektet. Közösen átbeszéltük kinek milyen előzetes elvárásai voltak, és ehhez képest mivel gazdagodtak a program során, kire milyen hatással voltak a megtapasztalt élmények, az itt szerzett tapasztalatok mennyit tettek hozzá a személyiségükhöz mennyire vált az identitásuk részévé.

A pályázat lejárta után is szeretettel várjuk a diákokat szeretetszolgálatunk bármely telephelyén, hiszen mindannyiunk közös érdeke a közösségi munka megszerettetése a fiatalokkal. Munkatársaink a továbbiakban is örömmel fogadják a jelentkezőket, és minden energiájukkal azon lesznek, hogy segítsék egy, a közösségért valóban tenni akaró és tenni tudó fiatal generáció kialakulását.

Oncsik János terápiás segítő - Ótemplomi Szeretetszolgálat, Napraforgó - Második Esély Klub